Lom parádé

Elszabadult ember fajom
"nagypofájú hülye majom"
logikája sete suta,
vagyik tárgyra, rangra, lukra

itt mindenki okosabb, tanultabb
szent életűbb vagy szabadabb
kevés köztük szorgos szerény
tetkó dívik meg raszta sörény

ugrabugrál, reppel, löki a tutit
alig ki hallgat, vagy érti a "bulit"
indivídum őfelsége szabadsága
nem hisz már az imádságba'

megannyi zabolátlan gondolat
mint gyomnövény a kert alatt
nem hagy természetnek nyugalmat
kuszálja egyént, társadalmat

tékozló elme zabolátlan lovasa
millió élet kóborló tudata
akkor lel majd kikötőre
ha rájön : vihar ellen nincs esélye

mutasd örvény komisz arcodat
mint törvény kérd sarcodat
másból nem ért
a kerge nép

az aha érzet, felismerés
mindenkinek elismerés
ki jó úton jár
öszpontosít, koncentrál

figyelj rá, az eredőre
a mindent teremtőre
nem ingyen van az ész
annak súg ki tettre kész

Ha igény volna logikára
nem csak érvelési hibára
belelátna sok a kezdetbe – végbe
eljönne a szenvedés vége

imádságom hát arra kér
tégy a vágyszolga emberér'
mutasd a valódi szabadságot
benned feloldódni kiváltságot

Rishi